Gábor Éva filozófus, aki, ha nincs háború, akkor varrónő lett volna, mert ez volt az eredeti szakmája.

Vámos Tibor akadémikus, aki ugyan a háború hiányában is majdnem biztosan tudós lett volna, de talán egy Nobel-díj birtokosa.

Drucker Tibor, könyvkiadó igazgató, aki valójában órásmester lett volna, az apja is az volt, ez meg az a mesterség, ami valóban apáról fiúra száll.

Bernáth László újságíró, az Esti hírlap egykori főszerkesztője, aki már sajnos nem él, ő ugyanazt az utat járta be, mint apám, de ő túlélte az egészet.

Kulcsár István újságíró.

Bárdos Pál író, aki szintén nincs már közöttünk, ő valószínűleg tanító vagy kereskedő lett volna, ha nincs a háború.

Fenákel Judit újságíró, író, aki szintén valószínűleg tanító lett volna.

Bánki Iván filmrendező, az egykori Televíziónál dolgozott évtizedeken át, aki chilei állampolgár lett volna, mert a szülei oda készültek, de útlevelet már ők sem kaptak.

Ők azok, akik elmesélték az életüket, ennek a sorozatnak lett a címe az, hogy Kényszerű sorsfordulók, hiszen mindegyikük valahol kényszerből lett azzá, amivé lett.